Londoni Kávé Körút

Beszámoló legutóbbi Londoni kávés körúrunkról.

Még októberben, a Ryanair fapados jegyét megvéve, hamar bekerült a naptárba, hogy nov 16. LONDON. Azt már előző útról tudtuk, hogy London a speciality kávézók európai Mekkája. Ez az út megerősített ebben. Szóval irány London! A London Coffee Guide térképje és a Beanhunter volt a két támpont, illetve a korábbi ajánlások.

I. WORKSHOP COFFEE (75 Wigmore Street, London)

A reptérről befelé jövet, a busz egy hamarabbi helyen tett le minket mint terveztük. Sebaj, ez jobb is így gondoltuk, szinte 3-4 blokkra innen van a Workshop Coffee egyik kávézója. A Workshoppal már amúgy is leveleztünk korábban, tehát örültünk végül, hogy itt tett le a busz.  Ahogy nyitjuk az ajtót a kb 35 nm-es kávézóba beérve, Dáviddal azon tanakodunk mivel indítsuk a napot. Közös megegyezés, egy espresso. Aztán majd ugyis lesz filter kávé is. Ez a tanakodás persze köztünk magyarul zajlott, és ahogy készülünk angolul leadni a 2 Espresso rendelést megszólal a Workshop baristája, hogy: “Sziasztok, tudok magyarul!” Huhh. Kicsi a világ gondoltuk, de azt nem, hogy pont Zichó Zsuzsi, ex-Printás, baristatársunkba futunk bele!  Arról hallottunk, hogy Londonban dolgozik, de nem tudtuk hol. Zsuzsáról azt kell tudni, hogy rendkívül kedves, és vérprofi. A Workshopban nagyon sokat tanult, és azt láttuk a Workshop végre egy olyan kávézó, ahol mindent precízen mérnek. Az espressonál nemcsak az őrölt kávé súlyát mérik, de a lehúzott shot-ok súlyát is. Mindet, egész nap. Ez Mo-on nem egy jellemző dolog. Tisztelet az 1-2 általunk tudott kivételnek. Ja és a Workshopban Synesso kávégép van. Ami önmaga jelez valamit.

Zsuzsa megkóstoltatta velünk a Somlói galuska izű cappuccinojukat is. Tényleg olyan volt!!

Amellett, hogy precízen mérnek, nagyon pörgősek és lazák, sokat mosolyognak és kommunikálnak a vevővel. Zsuzsának kb 15 percbe került, hogy kitudjon jönni a pult mögül egy fotóra, ekkora volt a pörgés. De mikor kijött akkor is épp beállított 3 rendőr. Persze törzsvendégek. Juhé!

Egyikük Phil, akinek pipa van a szájában. Nem csoda, imádják a kávéjukat a zsaruk is !

Nagyon nehezen tudtunk eljönni a Workshopból, de még volt hova menni. Zsuzsától el kellett válljunk de megigértük a fotókat, és hogy decemberben a Madal Cafe-ban várjuk! Ennek első része most teljesítve !

II. SPEAKEASY CAFE  (3 Lowndes Court, Carnaby, London)

A Workshopban végül nem ittunk filter kávét. A Coffee Guide szerint a Speakeasy-nek volt brewbar-ja. Elhatároztuk tehát, hogy leteszteljük.

Betérve, kértünk is 2 filter kávét. Az első picit sokkoló dolog az volt, hogy egy 10 literes adagolós kannára mutatott a barista, hogy az jó lesz e. Talán félórája készült el. Aztán kérdeztük, hogy nem e lehetne olyan amit “on demand” készítenek el. Ő bólintott, és mondta várjunk. Leültünk, majd 5 perc mulva jött egy srác és nagy örömünkre egy Chemex-et hozott a kezében. Megkérdezte, hogy mi akarjuk e elkésziteni, vagy csinálja ő.  Ez az első kávézó, ahol ilyet megkérdeztek! Egész vagány! Inkább rábíztuk, és egy egész jó kis filter kávét csinált, de egy picit sötétebbet mint szerettünk volna.

Ezzel tehát nem is volt bajunk. Sajnos viszont pont a 2 méterre ültünk a 3 karos Gb80-tól ahol nem tudtuk szakmai ártalom miatt nem nézni a kávé készítést. Az első sokkot itt akkor kaptuk, amikor a lejövő kávé mellett a portafilter szélén elkezdett kijönni a víz, a barista szerencsére észrevette, de a kávét ugyanúgy kivitte. A kávé pedig kisebb patakokban jött le az egérfarok helyett.  Ez persze bárkivel előfurdulhat, csak ne vitte volna ki a vendégnek a kávét. Huhh, legalább nem ittunk espressot.

Szóval arra rá kellett jöjjünk, hogy nem minden London Coffee Guide-on jelölt hely 5 csillagos. Vannak ott is kakukktojások.

III. MONMOUTH COFFEE (Covent Garden, London)

A Speakeasy után betankoltunk szilárd élelmiszerrel, hogy ne kezdjenek a koffein túladagolás tünetei kijönni rajtunk, és megcéloztuk következő uticélnak a már a tavalyi útról ismert Monmouth-ot.  Tavaly a Bourough Market-ben voltunk, most a Covent Garden-i Monmouth jött.

A Monmouth az egyik olyan pörkölő aki a kávézóban úgy árusítja a kávét, hogy nagy nyitott faládákban van az 1 max 2 napos frissen pörkölt kávé. Nagyon egyediek. Kb 25 nm-es kávézójukban és előtte kinnt az utcán kigyózik a tömeg. Belépve, mintha visszamennél a 80-as évekbe. A berendezés patinás, a baristák haja pedig olyan mintha egy gyerek korombeli FürgeUjjak lapból keveredtek volna ide.  Még a 3 karos LM Linea is beleillik a képbe. Nagyon jó érzés egyébként! Alig fértünk el bennt, és a rendelt 2 espressót már kinnt ittuk meg.  Kicsit meglepődtem, mert tavaly világosabbnak éreztem az akkori blendjüket, ez a blend most közepesen sötét volt, csokis, mandulás jegyeket éreztünk benne.  Inkább világos pártiak vagyunk, de Dáviddal együttesen konstatáltuk, hogy bejött. A kávé és a hely is megfogott minket. Teljesen más mint a Workshop volt, és mindkettő egyedi.

Itt a kinti padról elég nehezen álltunk fel. De aztán elhatároztuk, hogy kimegyünk a Temze partra, hogy utána még délután egy utolsó kávézót megnézzünk.

IV. RAPHA CYCLE CAFE (85 Brewer Street, London)

A Temze után tehát elértünk a Brewer Streetre. Ami már nevében jól hangzik. A London Coffee Guide szerint filter kávéjuk is van. Belépve a Rapha-ba hamar konstatáltuk, hogy ez nem egy hétköznapi kávézó, illetve nem is kávézó, hanem egy kerékpáros bolt, amiben egy kávézó is van. Vagy egy kávézó, amiben kerékpáros bolt is van. Mindegy. Az élmény volt a lényeg. Az élmény pedig nagyon nagy volt. Maga a kávéjuk Square Mile és Workshop volt, amit egy Synesso-n kivonatoltak. A Synesso eléggé elterjedt Londonban. Ahogy NY-ban és Osloban szinte mindenütt La Marzocco-t láttunk, Londonban a LM mellett a Synesso is erős. Örültünk is neki!

Az egyik baristájuk (a képen) el is mondta a Rapha sztoriját. A tulaj nagy biciklista, és ez a kávézó a bicajosoknak van. Ahogy ott ültünk épp bejött valaki, kopogós LOOK cipőben és bicaját felakasztva az ajtó mögé leüllt mellénk egy kávéra. Cool!

A feliratokon a Tour és Giro mindhárom nagy hőse ott volt valahol a kávézóban: Eddy Merckx, a belga Tour de France legenda, Fausto Coppi, és az örök kedvenc Gino Bartalli, akinek egy idézete a WC tükörre is felkerült.

Nagyon jó hely, és a kávé is jó volt. Nehéz volt elindulni a Victoria Station felé. De végül el kellett. A Rapha is olyan hely, ahova visszamennénk máskor is.

Ez volt az idei londoni út. Jó volt ezeket a kávézókat látni, a baristákkal beszélgetni, és ellesni dolgokat amit majd a kávézóban mi is tudunk reméljük hasznosítani.

A londoni utunk végére a pontot azt tette, hogy a repülőnk nem tudott leszállni Budapesten, hanem a köd miatt éjfélkor Pozsonyban landolt. Így a 2 és fél órás hazaútból 10 és fél órás lett. De ez nem vette el a kedvünket. Megérte megint elmenni.